12.fejezet

Rémálmok rémálmok hátán

Londonban voltam.Ismét.De most nem egyedül.A város tele volt emberekkel,akik a munkába indultak,futkározó gyerekekkel,és az utánuk rohanó anyukákkal,akik nem szerették volna,hogy kislányuknak vagy kisfiúknak baja essen.Egy fiatal nő ment el mellettem,babakocsit tolva,amiben egy kislány aludt.A nő figyelmesen körülnézett,mielőtt lelépett volna az úttestre.Nem jött semmi.Lelépett.Váratlanul egy a száguldozó kocsi hajtott feléjük.Kiáltoztam,de nem hallottak.Odarohantam,próbáltam megállítani a nőt,de a kezem átsiklott a vállán,akár egy szellemnek.Amikor a nő meglátta a kocsit,már késő volt.Ő megúszta,de a kislány nem.A kocsi egyenesen a babakocsinak hajtott,amiben a kislány aludt.Hirtelen feltűnt egy mentő hangos szirénázással.Próbáltak segíteni a kisgyereken,de már nem tudtak.Az anyuka hangos zokogásba kezdett...

Könnyes szemmel ébredtem.Miért?-gondoltam magamban.-Miért van mindig rémálmom,amióta itt vagyunk?-aztán eszembe jutott,amit Harry mondott.Szeressem meg ezt a várost is.Könnyű azt mondani!Nem tudom,hogy ő mit csinálna,ha még csak fele annyi helyen kellett volna neki élnie,mint nekem.Bementem megmosni az arcom,majd mikor kicsit lenyugodtam,elindultam lefelé.Még csak a szobámból jöttem ki,de hallottam,hogy anya nevet.Aztán még Louist,és Harryt is.Lassan haladtam lefelé,hogy ne keltsek magamra túl nagy figyelmet,de nem igazán sikerült,mert (olyan lassan haladtam lefelé,hogy még a csiga is leelőzött volna) Lou észrevett.

-Cat!Cat!Cat!-rohant felém üvöltözve.

Gyors leugrottam a lépcsőről,majd oldalra álltam.Szegény orra is esett a lépcsőben.

-Ez nem volt szép tőled.-nyöszörögte.

-Bocsi.Nem akartam bunkó lenni,de a kórházba se akartam kikötni.-segítettem fel.

-Nem.Inkább hagytad volna,hogy én jussak oda!-vágta az orrom alá.Nem méltattam válaszra.

-Megértelek.-lépett be Harry.-Lou néha túlzásba tud esni.

-Néha?-csatlakozott hozzánk Zayn.

-Azt vettem észre.-néztem az említett személyre.-Amúgy,hogy kerültök ide?-vontam föl szemöldököm.

-Gondoltuk átjövünk meglátogatni.-jött egy újabb személy,Liam.

-És mi okból?-kérdezősködtem tovább.

-Nem örülsz annak,hogy itt vagyunk?-nézett rám bociszemekkel a fürtöske.

-De,de.Csak....Na jól van,hagyjuk.-adtam fel.

-Szerintem is.-lépett közénk teli szájjal Niall,kezében egy tál chipsel.

-A srácok itt maradnak vacsorára.-jelentette be anya,ahogy meglátott.

-Amber is átjöhet?-vetettem reménykedő pillantást.

-Majd talán holnap.-kaptam is mindjárt a választ.

-De akkor itt is alszik.-ajánlottam.

-És ha nemet mondok?-válaszolt anya határozottan.

-Vagy ma jön át vacsizni,vagy holnap,de akkor itt is alszik.Amúgy meg nem te mondtad,hogy szerezzek barátokat?-tettem az utolsó 'lapot' a halom tetejére.

-Akkor holnap itt alszik és vacsizik a barátnőd.-adta meg magát.

-Juhé!Köszi!-nyomtam egy puszit arcára.
Mentem segíteni anyának a vacsit csinálni,mikor a srácok megindultak velem együtt.
-Ti mit szeretnétek?-fordultam velük szembe.
-Segíteni!-vigyorgott képembe Niall.
-Ha annyira szeretnétek.-vontam meg vállam,majd beléptem a konyhába.
-Kell liszt,só,krumpli.....-mormolta anya kellékeket.Persze mi amilyen szemfülesek voltunk,mindent megtaláltunk,mielőtt elkezdett volna keresni valamit.
-Köszönöm.-mosolygott felénk.
1 óra alatt kész lett a vacsora.Már csak a hús sült,én meg előszedtem a kellő tányértömeget.
-Had segítsek.-vette el tőlem Harry mosolyogva a tányérokat.
-Köszi.-viszonoztam a mosolyt.Indultam a poharakért,csak úgy egyensúlyoztam velük egy tálcán!Lassan az evőeszközök és a szalvéták is asztalon landoltak a megszokott helyükön.Hamarosan megérkezett a krumplipüré,és a rántott hús is.Niall telepakolta egész tányérját.
-És ezt mind meg is eszed?-kerekedtek el szemeim.
-Hát persze!-rántotta elő villáját.
-Te még nem ismered Mr.Bélpoklost.-nevetett Harry.-Akár egy egész utcát kitudna enni a vagyonából.
-Ha te mondod.-vigyorogtam még mindig elcsodálkozva.
Fél óra alatt minden üresen hevert az asztalon.
-Niall úr.Jól tetszett lakni,vagy esetleg kér még egy kis desszertet?-kérdeztem vigyorogva.
-Most hogy így megkérdezed,jól esne egy kis desszert.-nézett föl rám.Csak úgy kerekedtek a szemeim csodálkozásomba,még a számat is nyitva felejtettem.
-Kapsz egy kis fagyit,de nincs más!-tértem magamhoz,majd a konyha felé vettem az irányt.Kis tál fagyit tettem elé,nem akartam,hogy rosszul legyen,különben a többiek cipelhették volna haza.
-Jaj gyerekek de fáj a hasam!-nyöszörgött,ahogy benyomta a csokis fagyit.-Miért adtál nekem fagyit?-nézett rám sértődötten.
-Te kértél.-válaszoltam,és látom,hogy a többiek is bólogatnak.
-Ti kinek az oldalán álltok?-nézett körbe a szöszi.
-Catén,mivel neki van igaza.Egy púpos tányérral ettél mindenből,plusz még egy kis tál fagyit is benyomtál.Mi ekkora adagtól már rosszul lennék.-adta bélpoklosunk tudtára Liam.
-Oké-oké.-adta föl.
-Akkor indulhatunk?-kelt fel Zayn.
-Igen.-álltak föl a többiek is.Ki kísértem a srácokat,majd búcsút intve ők elindultak haza,én meg be a házba.

11.fejezet

Otthon

Lekászálódtam a lépcsőn,szemem előtt kitűzött célommal.Meg fogom valósítani!-gondoltam magamban.

-Kérsz reggelit?-nyomott orrom alá Loui egy tál müzlit.

-Igen,köszi.-nyúltam a tányérért,majd egy hatalmas falatott tettem számba.

-Nem azért,de mikor szeretnél hazamenni?-lépett be Zayn.

-Nem tudom.-néztem az előttem lévő tányérra.-Lehet,hogy ma. 
A reggeli további része csöndben telt.Még Louis sem beszélt,pedig neki mindig járt a szája.Ahogy végeztünk,gyors elmosogattam,majd felmentem a cuccomért.
-Máris mész?-nézett rám Harry.
-Igen.Nem akarom,hogy anyám megint felhívja a rendőröket,hogy bejelentse eltűnésemet.-feleltem az ajtó felé menet.-Majd valamikor gyertek át.Te úgy is tudod az utat.-mosolyogtam rá.
-Elkísérjelek?-vette fel a legújabb kérdését.
-Most ne.De azért köszi.-mosolyogtam,majd kiléptem az ajtón.

Lassan ballagtam hazafelé.Mit mondjak,hol voltam?Miért mentem el?Egyre csak gyűltek bennem a válaszra váró kérdések.Végül úgy döntöttem,hogy az igazat mondom el.De tudom,hogy az albumot még így sem fogom megkapni.Főleg így,hogy ismét szó nélkül mentem el.
1 óra alatt értem haza,ami máskor talán 10-15 perc szokott lenni.Mit mondhatnék,elég lassú tudok lenni...
Odaálltam az ajtó elé.Kicsit bizonytalanul,de megnyomtam a csengőt.
-Megyek!-hallottam anya hangját,ahogy indult az ajtó felé.Fordult a kulcs,majd hamarosan kinyílt az ajtó.-Cat?-szólított meg,mintha 1 vagy több éve,nem látott volna.
-Igen?.-kérdeztem,de egyben válaszoltam is.Hirtelen magához ölelt.-Anya,kérlek engedj el,mert már nem kapok levegőt.-nyöszörögtem fuldoklásom közepette.
-Oh,bocsi!-engedett el hirtelen.-De még is hol voltál?
-Ha beengedsz,akkor mindent elmondok.-vetettem reménykedő pillantást a nappali felé.
-Hát persze.-állt arrébb az ajtóból.
-Köszi.-dobtam le a kanapéra a tatyómat,majd magamat mellé.Közben anya hozott be egy pohár narancslevet.Mindjárt a közepébe is csaptam.-Harryéknél voltam.És mielőtt kérdeznéd,azért voltam ott,mert dühös voltam rád,amiért nem nézhettem meg azt azt albumot.És tudom,hogy ezek után sem fogod odaadni.-hajtottam le fejemet.
-Szóval annál a srácnál voltál,akivel tegnap itt beszélgettem a ház előtt?-vonta fel szemöldökét.
Bólintottam.
-Amúgy jól gondoltad.Ezek után sem fogom neked odaadni az albumot.-szünetet tartott.-De igazán aggódtam érted.Csak te maradtál nekem.-ölelt ismét magához.
-Most felmegyek a szobámba.-toltam el magamtól.-Persze,ha nem baj.
-Nem.Menj csak.-mosolygott,majd látván az arcát felmentem a szobámba,majd lefeküdtem aludni.

10.fejezet

Rémálom

Mikor vége lett a filmnek,kikapcsoltam mindent,a tálakat betettem a mosogatóba,a szemetet kidobtam.Visszamentem a nappaliba.A srácok még aludtak,így hát felmentem jelenlegi szobámba.Ledobtam magam az ágyra.Vagy egy órán keresztül forgolódtam,de nem tudtam elaludni.Sporttáskámból kikerestem a laptopom,majd felmentem Facere.Heather pont fent volt,így hát nem késlekedtem,ráírtam.

Cat:Szia!Hogy vagy?Mi újság Washingtonban?

Heather:Szia!Semmi különös.A szokásos.És Londonban?Anyud hogy van?

Cat:Jelen pillanatban anyám egy cseppet sem érdekel.

Heather:Miért? o.O

Cat:Mert nem akar egy hülye fotóalbumot megmutatni! :@ Azt mondta,hogy még nem vagyok elég érett ahhoz,hogy lássam.Tutira titkol valamit.És én ki fogom deríteni!

Heather:Ho hó!Lassan Sherlock!Hagyjuk most ezt a témát.Akkor tutira megint elmentél otthonról.Igaz?

Cat:Aha.

Heather:És akkor most hol vagy?

Cat:5 srácnál.

Heather:MI?????

Cat:Pontosabban a One Directionél. :D

Heather:Ismétlem.MI?????

Cat:Jól olvastad. :3

Heather:Oh.Bocsi de mennem kell.Na szia!Jó éjt! <3

Cat:Neked is mindent! <3

Ez a rövidke párbeszéd barátnőmmel nagyon jól esett!

-Remélem,így eltudok aludni.-gondolkodtam kicsit hangosan.

Lehajtottam fejem a párnára,majd pár perc múlva mély álomba merültem.

Ahogy megláttam anyát,dühös lettem.Elragadott a barátaimtól,és az otthonomtól.Londonban találtam magam.Hűvös,és teliholdas este volt.Az utcán,amin mentem nem volt senki.Egy teremtett lélek sem.Amint megyek egyenesen,kicsit arrébb vannak régi,jó barátaim.Ahogy észreveszem őket,szaladok,sőt rohanok feléjük,de ők mind messzebb kerülnek tőlem.Hirtelen eltűntek,én pedig egy szikla széléhez értem.Próbáltam megállni,de lábaim nem engedelmeskedtek nekem.Egy utolsót pillantottam a holdra,majd lezuhantam.Elnyelt a sötét,jéghideg tenger...

Reggel izzadtan ébredtem fel.

-Csak álom volt.-nyugtattam magam.-Csak álom.

Kikecmeregtem ágyamból,majd amilyen gyorsan csak tudtam,elmentem zuhanyozni.Ahogy végeztem,betekertem magam törülközőmbe,és visszasiettem szobámba.Táskámból kiszedtem egy pár göncöt,majd magamra aggattam őket.

-Milyen volt az éjszakád?-lépett elém Harry,ahogy én kiértem a szobámból.
-Rémes.-feleltem.
-Ilyen rossz lenne nálunk?-nézett rám bociszemekkel.
-Nem.Nem nálatok a rossz,hanem a folyamatos rémálmaim.-emeltem fel a fejem.
-Tényleg?És mióta vannak ezek a rémálmok?-érdeklődött.
-Ha jól emlékszem...azóta,hogy eljöttünk Washingtonból.-gondoltam vissza.
-És miről szólnak?-kérdezett tovább.
-Hát mindig benne vannak a barátaim,az anyám,és Washington illetve London.-emlékeztem vissza rémálmaimra. 
-Szerintem ezeket a rémálmokat az okozza,hogy nagyon kötődsz ahhoz a városhoz.Ha Londont is úgy szeretnéd,mint Washingtont,akkor lehet,hogy elfognak múlni ezek a  rémálmok.-okoskodott.
-Lehet,hogy igazad van!-mosolyogtam.-Minden esetre,megpróbálom ezt a várost is ugyan úgy megszeretni!-tűztem ki legújabb célomat.

9.fejezet

Moziest

Az egész délutánt végigüvegeztük.Hamar elment az idő.

-És most akkor mi lesz a kaja?-sopánkodott Niall,ahogy tárva nyitva a hűtőben nem talált semmit.

-Nem tudom,de én most asszem megyek zuhanyozni.-intettem,majd eltűntem az emeleten.Előkerestem a törülközőmet és a pizsamának használt ruhámat,ami egy top és egy rövidnadrág volt.A fürdőben magamra zártam az ajtót,majd levettem a gönceimet,és beálltam a zuhany alá,ahol a hűvös víz az arcomba folyt.Sampont is találtam.Nem fogtam belőle sokat,csak éppen hogy.Nagyon jól esett a hűvös zuhany.Olyan 20 perc múlva kimásztam a zuhany alól,és a törülközőmbe csavarva kerestem meg Harryt.A nappaliban találtam meg a többiekkel együtt,akik tátott szájjal bámultak rám.

-Most mi van?-néztem rájuk.

-Semmi semmi.-szólalt meg Harry úgy 3 perces vázis késéssel.

-Akkor jó.Hol a hajszárító?És ugye nem baj,ha használtam a samponból?-tettem fel kérdéseimet.

-Nem baj.A második polcon találod balra a fürdőben.-igazított útba.

-Oh köszi!-fordultam meg,és indultam vissza a fürdőbe.
-Nem semmi csaj!-suttogta Zayn.
-Hallottam ám!-néztem vissza,majd szúrós pillantást vetettem Zaynre,és egy vigyor kíséretével elhagytam a nappalit.
A hajszárítót pont ott találtam,ahol Harry mondta.Leszedtem a polcról,bedugtam a konnektorba,és elkezdtem szárítani a hajam.Végül is,hamar megszáradt,majd megfésülködtem,és fölhúztam a pizsamámat.Elindultam a nappaliba,ahol már 6 óriási doboz pizza,2 üveg kóla,és egy nagy tál popcorn hevert.
-Ez meg mi?-tátottam el a számat.
-A vacsi!-kiáltotta Niall egy nagy pizzaszelettel a szájában.
-Ugye most hülyéskedtek?-néztem komolyan a srácokra.
-Ha hülyéskednénk,már rég nevetnénk.-vigyorgott Zayn.
-Végül is,moziest lesz,így jó ez a kaja is.-fogott karon Harry.
-Jól van!És mit nézünk meg?-adtam be derekamat.
-A Hobbitot!-kiáltott Louis és elindította a filmet.
Nem tudom,hogy miért,de hamar bealudtam.Mikor felkeltem,a srácok mind aludtak.Elmentem egy pohár vízért,majd elindítottam a filmet.

8.fejezet

Ismerkedés

-Hogy mi!-kiáltottuk egyszerre Harryvel.

-Ő nem a barátnőm!-mentegetőzött.

-Ő nem a barátom!-mentegetőztem.

-Jól van jól.Akkor te ki vagy?-nézett rám a szöszi.

-Szerintem inkább jöjjön beljebb,és majd mindenkinek mutatkozzon be.-csatlakozott hozzánk egy kockás ingű srác.

-Oh oké.-léptem beljebb a tágas ajtón,és a nappali felé vettem az irányt.

-Akkor hadd halljunk!-fogott egy tál chipset a szőke,kék szemű.

-Cat Marpool,Washingtonból.-mutatkoztam be.-És nem,nem macska!-jelentettem ki,mire mindenki lerakta a kezét.

-Akkor te amerikai vagy?-nézett rám a szőke tincses srác.

-Angol vagyok.London a szülővárosom,de anyám elvitt innen.Nem voltam még 1 éves.-hajtottam le fejem.-És ti kik vagytok?

-Majd én bemutatom őket!-lépett közénk Harry.-Na szóval!Ő Niall,Zayn,Louis és Liam.-tudta le a bemutatkozást.
-Egy kis időbe fog telni,hogy megjegyezzem a neveket,de sikerülni fog!-emeltem fel a hüvelykujjam.
-Oksa.De miért hoztál egy ekkora sporttáskát?-nézett végig Louis.
-Cat itt alszik ma este.Összeveszett az anyjával,és nem akar vele lenni.-lépett közénk Harry.-Gyere!Megmutatom a vendégszobát!-fogta meg táskámat,és indult az emeletre.

/Niall szemszöge/
-Persze!Jó kifogás!Csak bejön neki a csaj,és az ujja köré akarja csavarni.-suttogtam a többieknek vigyorogva.
-Mondjunk elég jól néz ki.-nézett az emeletre Zayn.
-Neked bejön?-vonta fel szemöldökét Louis.
-Loui,neked csak azok a lányok jönnek be,akik viccesek,és tudnak valami répás ételt csinálni!-lökte fel vigyorogva Liam Louit.
-Pszt!Jönnek!-csitítottam a többieket.

/Cat szemszöge/
-Köszi,hogy körbevezettél.-mosolyogtam a lépcsőn lefele menet.
-Igazán nincs mit.Ha bármi kell,akkor csak szólj!-villantott egy tökéletes mosolyt.
-Hát ti mit csináltok?-léptem be a nappaliba.
-Minek tűnik?Üvegezünk!-dobott meg vigyorogva egy üveggel Louis.
-Beszállhatok?-néztem rájuk bociszemekkel.
-Ha elég bevállalós vagy.-vigyorgott Zayn.
-Ezt vegyem kihívásnak?-néztem szűkített szemekkel vigyorogva.
 -Ha akarod.-vonta meg vállát.
-Oks.Én kezdek!-kaptam fel az üveget a lábam mellől,majd a srácokhoz mentem,és megforgattam.
-Felelek.-válaszolt Louis,mielőtt kérdezhettem volna.
-Rendben.Ööö...Ha lány lennél,melyik sráccal járnál a körünkben?-válaszoltam egy kis gondolkodás után.
-Harryvel!-vigyorgott,majd megfogta az üveget,és megpörgette.-Zayn!Felelsz vagy mersz?
-Merek!-villantott felém egy vigyort.Én durcás fejjel néztem vissza rá.Loui odament Zaynhez,és súgott neki valamit.Amint Lou elmondta a feladatot,Zayn felment az emeletre.Fogalmam sem volt róla,hogy mit csinál.Hirtelen felkapott,és vitt az emeletre.Ott pedig úgy bedobott egy kád vízbe,ahogy azt illik.
-Ezt még visszakapod Malik!-mutattam rá.
-Szóval tudod a vezetéknevemet?-vigyorgott.
-Képzeld,igen!-tettem karba kezemet.-Visszaemlékeztem.-mutattam okos buksimra.
-Erre kíváncsi vagyok Marpool.-indult vissza a nappaliba.
3 ember múlva,végre én jöttem a feladat adásban.Ne akarjátok megtudni,hogy mit kellett csinálnom!
-Zayn!-pécéztem ki magamnak áldozatomat.
-Azért is merek!-felelt,ahogy meghallotta nevét.
-Rendben.Akkor menj ki,és aki következőre megy el az utcán vagy a ház előtt,locsold le!-mutattam ki az ablakon.Zayn fogta magát és felállt,majd kiment.Fogta a slagot,és a kert egyik bokra mögött várt.A többiekkel az ablakból figyeltük az eseményeket.Megjött a zsákmány!Egy idős néni volt.Zayn megnyitotta a slagot,és nagy víz zuhatag érte a nénit.Az meg a táskáját párszor Zaynhez vágta.Amikor beért,mind hangos nevetésbe kezdtünk.Még ő is!Még pár menetet játszottunk,majd a fáradságtól és nevetéstől kimerülten dobtam el az üveget.

7.fejezet

Találkozás

-Elegem van mindenből!Miért kell titkolóznia előttem!-morgolódtam az utcán,ahol minden szempár rám szegeződött.Mondjuk nem igazán érdekelt,de egy kicsit halkabban mondtam tovább a magamét.

-Hova hova ilyen durcásan?-szólalt meg valaki mögöttem.Olyan hévvel fordultam hátra,hogy majdnem pofon vágtam egyik 'jó barátomat'.

-Szia!Harry.-szólítottam nevén egy kis gondolkodás után.-Nem tudom.Csak minél messzebb anyámtól!

-Miért?Mi történt?-fogta meg vállamat.

-Semmi csak...-hagytam félbe mondatomat.Nem tudom,hogy elmondjam-e neki,ami történt köztem,és anyám közt.Egyáltalán bízhatok benne?

-Bízhatsz bennem!-válaszolt,mintha csak a gondolataimban olvasott.

-Ha meghívsz egy kávéra,akkor elmesélek mindent.-vigyorogtam.

-Oké!Sztoryra éhes vagyok!-villantott egy nagy mosolyt.

-Hallgatlak.-ült le velem szembe.

-Mikor ma hazamentem,anya eldobott egy albumot.Amikor később megkerestem,alig,hogy kinyitottam,elvette tőlem.Azt mondta,hogy még nem állok készen a tartalmára,és csak akkor mutatja meg,ha már elég érett leszek hozzá.De érzem,hogy titkol előlem valamit.De mit?-meséltem el mindent,és tettem fel a nagy kérdést.

-És miért mondta azt,hogy nem vagy elég érett?Hány éves is vagy?-emelte rám tekintetét.

-17.De akkor sem tudom,hogy miért mondta,hogy nem vagyok érett.Talán azért,mert elég sok balhéban benne voltam?-gondolkodtam el.Tény és való,hogy nem vagyok egy angyal,de bízhatna bennem.Semmi olyasmit nem tettem,hogy a rendőrségre kellett volna értem jönnie.

-Még is,miféle balhékra gondolsz?-kortyolt bele Harry a kávéjába.

-Nagyon sok volt már.Hidd el nekem.A legviccesebb az ebédlői kajacsata volt,és a tanári WC beragasztózása.Mr.Wellt majdnem 1 hétig WC ülőkével a hátsóján jött be tanítani.-röhögtem szét magam,ahogy visszagondoltam a régi szép időkre.

-Tényleg?Milyen ragasztó volt?-kerekedtek el szemei.

-Pillanat ragasztó.-hahotáztam tovább.

-Az nem semmi!-vigyorgott.

-Hé!Nem alhatnék esetleg ma este nálad vagy nálatok?Persze,csak ha nem nagy kérés.-vörösödtem el.Nem akartam anyámmal lenni.

-Hát persze!Áthozod néhány cuccodat?Elkísérlek.-ajánlotta.

-Rendben!-olyan aranyos volt!Nem tudtam nemet mondani.Fizettünk,majd indultunk hozzánk.Kikérdezett az egész magánéletemből.

-A hozzátok felé tartó úton viszont én kérdezlek ki!-vigyorogtam.

-Ez a házatok?-nézett a mi kis hajlékunkra.

-Igen.De te most maradj itt.Anyám tutira meg fog téged ismerni,ha meglát.-állítottam meg 2 házzal előrébb.

-Van hátsó ajtótok?-nézett rám.

-Van.De miért?-vontam fel szemöldököm.

-Mert akkor én elvonom a figyelmét,te pedig be tudsz menni hátul.-avatott be tervébe.

-Ez egy csodás ötlet!Miért nem nekem jutott eszembe!-fordultam el.

-Akkor menjünk!-adta ki a parancsot.

Én megkerültem házat,miközben Harry elöl ment a kapuhoz.Hallottam,hogy csenget,anya pedig kijön,és szóba elegyednek.Kihasználtam a lehetőséget,és felslisszoltam a szobámba.Fogtam egy kisebb méretű sport táskát,belepakoltam pár göncömet,és azt,ami még szükséges volt.Amint mindenem megvolt,amerre bejöttem,arra fele távoztam.Kb.10 percet vártam Harryre a sarkon.

-Még is mi tartott ennyi ideig?-förmedtem rá.

-Bocsi,csak anyud elég beszédes kedvében lehetett.-mentegetőzött.

-Hidd el nekem.Ő mindig ilyen.Na menjünk!-indultam el.

-Khm Cat!A másik irány.-vigyorgott.

-Óóóóó!Akkor mutasd az utat!-vágtam hátba.

Ahogy megígértem,a hozzájuk vezető úton én kérdeztem végig magánéletéről.

-Akkor ezért voltál ilyen ismerős!Csak nem tudtalak hova tenni.-vallottam be.

-Ó valóban!-veregetett hátba.

-Igen!-villantottam egy szép fogsort.

-Megérkeztünk!-nyitotta ki az ajtót.

-Harry!!!!!!!!-rohant felénk egy csíkos pólós srác.

Harryvel a fal két oldalához simultunk,míg a felénk rontó srác kiesett az ajtón.

-Ez nem volt szép tőled Harry!-sértődött be.

-Majd megtanulod,hogy ne rohanj így felém Loui!-vigyorgott.

-Ő meg ki?Az új barátnőd?-lépett közénk egy szőke srác.

6.fejezet

Titkolózás

Hamar megebédeltem,majd indultam a szobámba.A fejem folyton azon a srácon járt,aki segített a szállodában cipekedni.

-Harry!-kiáltottam.

-Mi van kicsim?-szólt vissza anya.

-Semmi semmi.Csak eszembe jutott annak a srácnak a neve,aki segített cipekedni.-indultam el.

-Az a helyes srác!-emlékezett vissza anya.

-Ezt meg se hallottam!-vigyorogtam,majd eltűntem az emeleten.
Gondolataim hamar másra terelődtek.Amberre.Neki is elment az egyik szülője,mint nekem.Ő is fél éves volt,akkor,mint én,és neki is London a szülővárosa.Eszembe jutott,hogy mikor hazaértem,anya egy albumot dobott félre.Felkeltem ágyamról,majd kiosontam a szobámból.Anya éppen úszhat,mivel nincs se a szobájában,se a konyhában,és a nappaliban sincs.A játékteremben meg még egyszer se láttam.Halkan lementem a nappaliba,és elkezdtem kutatni a keresett tárgy után.Már majdnem véglegesen feladtam a keresést,amikor egy kis kék sarkot vettem észre a kanapé alatt.Óvatosan kiemeltem a kanapé alól,és ránéztem az albumra.Két kisgyerek volt rajta.Egyikőjük szőke volt,a másik pedig barna.Leültem egy székre,és kinyitottam.Két név volt az első lapjára írva.Az egyik az enyém volt.A másik nevet már nem tudtam elolvasni,mert valaki elragadta előlem az albumot.
-Anya!Ezt még is miért tetted?-fordultam meg.
-Mert nem kell tudnod róla!-ölelte át a könyvet.
-És még is miért nem?Ki az a két gyerek a képen,és miért van benne a nevem a könyvben?-fogalmam sem volt róla,hogy miért,de már kiabáltam.
-Cat!Higgadj le!A szőke kisgyerek te vagy.A barna pedig a legjobb barátnőd.-felelt nyugodtan anya.
-Akkor miért vetted el?Miért nem akarod,hogy megnézzem?-értetlenkedtem.
-Mert még nem állsz készen rá.Majd megmutatom,ha úgy érzem,érett vagy hozzá.Addig ez a könyv számodra tabu.Világos?-emelte rám tekintetét.
-Igen.De akkor sem értem!-álltam fel a székről.
-Nem is baj.-nézett rám,és felment az emeletre.

/Marie-anya szemszöge/
Épp időben tudtam elvenni tőle a könyvet!Nem szabad megtudnia,hogy ki a testvére.Legalábbis,egyenlőre...

5.fejezet

Az új barátnő

Reggel kómás fejjel kászálódtam ki újdonsült ágyamból.Hamar megmosakodtam,majd egy kényelmes szetett összeállítva felöltöztem.

-Kérsz reggelit?-kérdezte anya,ahogy észrevett.
-Naná?Mit csináltál?-vettem elő egy tányért.
-Palacsintát.-mosolygott.
-Akkor még szép,hogy kérek!-nyaltam meg szám szélét.
Betoltam vagy 5 palacsintát.
-Mész ma valahova?-kérdezte anya.
-Hogy érted?-értetlenkedtem.
-Terveztél mára valamit?-fogalmazta meg máshogyan mondatát.
-Oh hát igen.Gondoltam,keresek új barátokat.-gurítottam le egy pohár narancslevet.
-Akkor sok sikert!-szurkolt anya.
-Köszi!Szerintem meg lesz.Majd jövök!Szia!-léptem ki vigyorogva az ajtón.
Nagyon régen már jártam itt.Kb.5 évvel ezelőtt.Nem sokat változott a város.Ugyan olyan nyüzsgés van,mint pár éve.Lehet,hogy a szülővárosom,de akkor is.Már alig emlékszem rá.Bementem egy kávézóba.Rendeltem egy kávét elvitelre,majd a parkba indultam.Az úton menet gondolkodásba estem.Nem figyeltem,hogy merre megyek,vagy hogy ki van előttem.Egy éppen velem szembe jövő lánynak neki mentem.

-Jaj!Annyira sajnálom!-kezdtem el törölgetni ruháját.
-Semmi baj.-mosolygott.-Ilyen bárkivel előfordul.A nevem Amber Kart.És te?
-Cat Marpool.-nyújtottam kezet.
-Úgy,mint macska?-vigyorgott.
-Már te is ezzel jössz?És nem!Voltaképpen Catrin.-játszottam a megsértődöttet.
-Lejössz a parkba?
-Éppen odatartottam.

-Akkor tartsunk mind a ketten oda!-ragadott karon vigyorogva,majd elindultunk.
-Most költöztél ide?
-Igen.Washingtonból.
-És miért?
-Mert elég sok balhét csináltam,és anyám azt reméli,hogy itt nem lesznek hosszú 'bűnrajtslomaim'.
-Akkor te egy bulizós,és balhés lány vagy?
-Ahogy mondod.-bólogattam hevesen.
-Pont ilyen barátnőre vágytam!-ölelt át.-Akkor leszünk barátnők?
-Hát persze!De viszont tudok jó fej is lenni,illetve komoly.Eléggé hamar dühbe tudok gurulni,úgy hogy olyankor nem ajánlatos a közelembe lenni.-világosítottam föl.
-Értem mester.-vigyorgott.
-És te?
-Apámmal élek itt 17 éve.Ez a szülővárosom.Anyám elhagyott minket,amikor még kicsi voltam.
-Szegénykém.Minket apám hagyott el,amikor kicsi voltam.Csak fél éves voltam.-hajtottam le fejem.
-Én is!Ez eléggé különös...
-Már ennyi az idő!-kiáltottam,ahogy a mobilom órájára néztem.-Mennem kell.Holnap is találkozunk?
-Persze!Ugyan itt 14.00-kor?
-Tökéletes!Akkor holnap!Szia!-köszöntem el sietve.
-Szia!-intett utánam Amber.
Gyors léptekkel mentem hazafelé.Amikor beléptem,anya hirtelen eldobott egy albumot.
-Szia kicsim!Szereztél új barátokat?-lépett elém mosolyogva.
-Igen.Egy lányt.Amber Kart a neve.Nagyon jó fej!Holnap találkozunk a parkban délután.
-Nagyon jó!Gyere ebédelj.-noszogatott a konyhába.Telepakolta tányéromat kajával,amit én jóízűen elkezdtem enni.

4.fejezet

Az új lakás

Reggel meglehetősen korán ébredtem.Az óra 7.39 mutatott.Körülnéztem a szobában,anya sehol.Gyors lezuhanyoztam,sminkeltem,majd magamra kaptam tegnapi gönceimet.Lementem a társalgóba.Anyát pont ott találtam.
-Szia kicsim!Hogy aludtál?-vett észre.
-Szia!Köszi,egész jól.Mikor indulunk?-ültem le vele szembe.
-1 óra múlva.Megvan minden cuccod?-nézett rám.
-Asszem igen.Nem pakoltam ki a pizsamámon kívül mást.És mivel megyünk?
-Taxival.Most hogy mondod,hívok is egyet!-és elment a telefonjáért.
Felmentem a szobánkba,és tvztem.Voltaképpen csak kapcsolgattam.Sehol nem volt semmi.Egyik adóról nem kapcsoltam tovább.A VIVÁ-ról.5 srác énekelt.Egy tengerparton voltak,jól szórakoztak.
-Cat!Nem ez az a srác,aki tegnap felkísért minket,és segített?-mutatott a göndör hajúra.
-De.De ő volt!Harry!-helyeseltem.
A szám végén kiadta az előadót,és a szám címét:One Direction-What Makes You Beautiful
-Cat indulnunk kell!-nézett anya az órájára.
-Oké!-felkaptam a cuccaimat,és indultam anya után.
Mivel siettünk,majdnem legurultam a lépcsőn.Az utolsó lépcsőfokon szerencsétlenségemben elestem.Legalább nem az egészről úgy gurultam le!Anya visszaadta a kulcsot,fizetett,és indultunk a taxihoz.Mindent bedobtunk a csomagtartóba,és elhagytuk a hotelt.Út közben gyönyörű házak tárultak a szemem elé.Volt piros,zöld,fekete,még lila is!Hirtelen egy kék ház tárult a szemem elé.
-Megérkeztünk!-mosolygott anya.
-Ez a mienk?-néztem rá hitetlenkedve.

-Igen!Tetszik?-nézett rám reménykedve.

-Hogy tetszik-e?Egyszerűen imádom!-lelkendeztem.

A bőröndjeimet,és táskáimat a bejárat előtt hagyva,berontottam.Ahogy beléptem a lakásba,egy nappali fogadott.

-Hogy hogy már be van rendezve?-értetlenkedtem.
-Elküldtem egy tervet egy lakberendezőnek,és mára mindet berendezett.Tegnap este a bútorok is megérkeztek.-vallotta be.
-De azt mondtad,hogy csak ma fognak a bútorok is megérkezni!-tettem karba a kezemet.
-Meglepetés!-kiáltotta anya.-Megkeresed a szobádat?-kacsintott rám.
-Igen!-kiáltottam,majd rohanva kerestem meg szobámat.
Az első ajtó,amit kinyitottam,a szobám volt,az emeleten (mindig az emeletekkel kezdek).A fekete szobába belépve láttam,hogy saját mosdóm is van.

-Ez nagyon tetszik!Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-kiáltoztam körülugrálva anyát.
-Örülök neki!-most nézzünk körül!-indult futásnak.
Ő is megkereste a saját szobáját.Szintén az emeleten volt,az enyémmel szemben.Az ő szobája zöld volt.Nagyon tetszett!

-A másik két ajtó vajon mit rejt?-nézetem a szemben lévő két ajtóra.
-Nézzük meg!-indult el feléjük.
-Te azt az ajtót,én pedig ezt!-adtam ki az utasítást.
-Oké!-egyezett bele anya.
Megfogtam a kilincset,és elfordítottam.Az ajtó kinyílt,és egy játékterem tárult a szemem elé.Sikítozva rohantam anya felé.
-Anya,anya,anya!Egy játékterem!-megfogtam a kezét,és odarángattam.

Nem jutott szavakhoz.
-És ott mi van,ahol te voltál?-nézte hirtelen rá.
-Egy fürdő.Gyere nézd meg!-most ő ráncigált el odáig.
Ahogy kinyílt az ajtó,most én nem jutottam szavakhoz.Gyönyörű volt!

-Nézzük meg a konyhát,és az ebédlőt is!-rohantam le a lépcsőn.
És ez lett volna a konyhánk és egyben az ebédlőnk.

Mikor már mindent végignéztünk (legalábbis azt hittük),egy ajtó tárult a szemem elé.
-Az hova vezet?-mutattam a kérdéses ajtóra.
-Nem tudom.-felelte anya.
Elindultam az ajtó felé.Kinyitottam,és lépcsők tárultak elém.Intettem anyának,hogy jöjjön.Óvatosan haladtunk lefelé,amikor a szemünk elé tárult a legkirályabb dolog.

-Egy benti medence!-kiáltoztam.-Mégis mennyit fizettél a házért?-vontam anyát kérdőre egy kis idő után.

-Nem árulom el!-makacskodott.

-Mondjuk,nem is igazán érdekel,ha ez itt mind a mienk!-lelkendeztem.

A délután hátralevő részében kipakoltam,és lubickoltam.

3.fejezet

Felhők felett

Felszállt a gép.Lassan szálltunk felfelé.Legalábbis,számomra lassan.Ahogy feljebb mentünk,egyre több felhőt lehetett látni.A hatalmas vattapamacsok szürkék voltak.Nem azért,mert mindjárt elered,hanem,mert megy lefelé a nap.

-Miért nem tudtunk volna reggel indulni?-szólaltam meg.

-Mert addigra a bútorszállítók nem értek volna hozzánk.-kaptam a választ.

-Akkor délelőtt?-makacskodtam.

-Mert nem,és kész.A témát ezennel lezárom!-vágott vissza anya,majd elfordult.

Az előttem lévő ülés fejtámláján volt egy tv,amiben valami hülye rajzfilm ment.Egy kutya üldözött egy macskát,és minden történt velük,de még sem purcantak ki.Komolyan mondom,ennél még a Tom and Jerry is jobb!Előkerestem telefonomat és laptopomat.A gépet bekapcsolva felmentem facere.Mind három barátom pont fönt volt!Hamar tettem be zenét telómon,majd a fülhallgatót a fülembe raktam,és ráírtam mindhármójukra.Összesítve a válaszokat,voltaképpen ez volt a kérdés:Milyen eddig az út?

Egy órán keresztül beszélgettünk,de mindannyiuknak,le kellett menni.Én is kijelentkeztem.Még hallgattam zenét,de elnyomott az álom.

-Mégsem költözünk?-tettem fel a kérdést reménytelenül.Választ nem kaptam.A barátaim mind elmentek mellettem,észre se vettek.A busz sem állt meg,amikor futottam utána.Máskor mindig megvárt.Minden megváltozott.Hirtelen egy örvény elragadott,és elvitt Washingtonból.Az örvény lassan kezdett emberré változni,aki nem más volt,mint anya.Mikor körülnéztem,nem megszokott településen voltam,hanem máshol.És az a máshol,London volt...

-Cat!Cat ébredj!Mindjárt leszáll a repülő.-ébresztgetett anya.

-Hogy mi?-kérdeztem kómásan.

-Mindjárt leszáll a repülő.-ismételte meg.

-Ó vagy úgy!-az ablakon bámultam kifelé.Csupa fény volt minden (persze nem annyira,mint Las Vegas).

-Kedves utasaink!Kérjük kössék be öveiket,hamarosan leszállunk.-mondta egy stewardess.

Mindenki bekötötte magát.10 perc múlva,megkezdődött a leszállás.

*

-És most hova?-néztem anyára,mikor már csomagjainkkal együtt leszálltunk a gépről.

-Mivel,a bútorok,és a többi cucc csak holnap ér ide,ezért ma egy szállodában alszunk.-mosolygott.

-Oh oké.-feleltem,majd indultam utána.

A hotelba befele menet,5 srác nézett vissza rám.Nem foglalkoztam velük,inkább mentem tovább.

-Segíthetek?-lépett mellém egy göndör,barna hajú srác.

-Ha nagyon akarsz.-néztem rá.

-Harry vagyok.-mutatkozott be.

-Én meg Cat.-mosolyogtam rá.

-Mint macska?-vigyorgott.

-Voltaképpen a Cat,a Catrin becézése.-világosítottam föl.

-Ó!Így mindjárt más!-vigyorogva hozta utánam 3 bőröndöm.

Fönt a szobánk ajtaja előtt megköszöntem neki a segítséget.Egy puszit nyomva az arcára,becsuktam az ajtót.

2.fejezet

Csomagolás & indulás

Mire hazaértünk,már kezdhettünk is csomagolni.

-Cat!Gyere egy kicsit!-kiáltott át anya a szobájából.

-Jövök!-indultam el.

-Cat.Mivel tudom,hogy sok holmid van,ezért vettem neked még 3 bőröndöt.Így már lesz 5!-tolta elém a másik hármat.

-Jól tudod,és kösz.Asszem.-megfogtam a három bőröndöt,és visszamentem a szobámba.

Egyik bőröndbe belepakoltam az egybe részeseimet,a másikba a pulcsik és hosszú gönceimet,a harmadikba a nyári holmikat,a negyedikbe a cipőket,és az ötödikbe pedig hajszárítótól kezdve mindent.A szobám még feleannyira se ürült ki.Mázlim volt,hogy már előbb elkezdtem pakolni.Eddig két dobozba tettem bele a cuccaimat,de még maradt vagy 10 dobozra való.Fogtam egy újabb dobozt,amibe könyvek és cd-k kerültek.A többibe is szép lassan bepakoltam.

-Kész a vacsi!-kiáltott fel anya.

-Megyek!-már farkaséhes voltam!Lerohantam a lépcsőn (szerencsémre nem buktam orra),és becsúsztam a konyhába.Hála az égnek,a mosogatókép megfogott!Leültem az asztalhoz,és púposra tettem tányéromat a brassóiból.

-Huhh!Te aztán éhes vagy!-nézte anya,ahogy eszem.

-Hosszú volt a mai nap.-makogtam teli szájjal a fulladás határánál.

-Ezt hogy érted?-nézett rám értetlenül.

-Tudod te.-nyeltem le a falatot.

-Nem,nem tudom.Csak is a Te érdekedben költözünk el!Én a Te érdekedet nézem!

-Igen?!?Ha az én érdekemet néznéd,akkor nem költöznénk el!-csaptam az asztalra.

-Elegem van!-csapott ő is az asztalra.

-Nekem is!-kiáltottam,majd felálltam,fogtam a tányérom,és felmentem a szobámba.

Megettem a maradék ételt,majd zenét hallgattam.Lassan elnyomott az álom...

-Hol vagyok?Hova kerültem?-kérdeztem,ahogy végignéztem mindenen.-Ez nem Washington,és nem is a mi házunk.Gyerekek nevettek,játszottak,és mindenki vidám volt.Nem volt itt semmi rossz,csak is jó.Nem volt bánat,szomorúság,veszekedés.Csak vidámság,és boldogság.Újra a barátaimmal voltam.Majd minden elsötétült.

Kómás fejjel keltem fel ágyamról.Az órára pillantottam.9.30 volt.Visszagondoltam az álmomra.

-Ez csak álom volt.-suttogtam.

Kimentem a fürdőbe,lezuhanyoztam,sminkeltem,majd visszamentem birodalmamba.Tegnap kiraktam a mára szánt ruhámat,így hát magamra kaptam választott darabjaimat.

Lementem reggelizni.A bútorszállító is közben ideért.A bőröndökön és kis táskákon kívül,mindent felrakodtak,és elmentek.A délelőtt folyamán végignéztem a várost,majd beültem egy étterembe.Megebédeltem,és hazaindultam.

-Cat gyere már!Lekéssük a gépet!-sürgetett anya.

-Bár úgy lenne!-motyogtam.

-Mondtál valamit?-fordult felém.

-Nem,semmit.-kaptam fel cuccaimat,és indultam ki velük a kocsihoz.

Mindent felpakoltunk,és már indultunk.

*

Épp,hogy elértük a gépet.Lepakoltuk holmijainkat,és elfoglaltuk a helyünket.A gép lassan felszállt.Elindultunk London felé.

1.fejezet

A búcsúzás

Reggel az órám csörgésére keltem.

-Ez lesz az utolsó napom Washingtonban.-sóhajtottam.Valahogy kikecmeregtem az ágyamból,és indultam a mosdóba.Belenéztem a tükörbe,és egy szomorú lány nézett vissza rám.Bizony.Nem örülök annak,hogy elmegyek innen,hisz Washingtonban igaz barátokra tettem szert,akiket most itt kell hagynom.Csak 2 éve lakom itt,és már megint megyek.Az ezelőtti lakhelyem Párizs volt,ott viszont a suliból kirúgtak.Azt hanyagoljuk,hogy miért...Ha viszont Londonban is találok igaz barátokat (ami szerintem lehetetlen),akkor happy leszek!Nagy nehezen elkezdtem sminkelni.Ami máskor 2 perc alatt kész van,az most 20 percbe ment át.Belépve szobámba a szekrény elé,találomra válogattam ruháim.

 -Indulhatunk?-lépett elém anya.
-Felőlem.-vontam meg vállam.
-Akkor szállj be a kocsiba.Mindjárt viszem a reggelid.-indult a konyhába.
Beszálltam az anyósülésre,és vártam.Kb.5 perccel később kijött anya,a kezembe nyomta a reggelim,és már indultunk.Az út csöndben telt.
-15.00-re érted jövök!-törte meg a csendet.
-Rendben.-néztem kifelé a szélvédőn.
Az iskola előtt kiszálltam a kocsiból,hátat fordítottam anyának,és a bejárat felé vettem az irányt.Köszönés,de még csak visszafordulás nélkül is otthagytam.Befelé menet 2 legjobb barátnőm odajött hozzám,Heather és Meggie.
-Szia!Hogy vagy?-karolt át Heather.
-Még is,hogy lennék?-kiáltottam már majdnem.-Holnap este már a repülőn leszek,ami Londonba tart!-akadtam ki.
-Nyugi!Mi sem örülünk,hogy elmész.-nyugtatgatott Meggie.
-Tudom,de akkor is!Ez igazságtalanság!Pár balhé miatt,már költözünk!-kiáltottam.
-Pár balhé?-lépett mellénk Peter,régi jó barátom (már ha,a 2 évi ismertséget lehet réginek nevezni).
-Igen.Amúgy szia!-mosolyogtam.
-Neked is.Viszont az a pár balhé többsége itt történt a suliban.Kajacsata;egy vödör hal az igazgató ajtajára,és mikor kinyitja az egész ráesik;illegális buli;gyíkok megvesztegetése;tanári WC összeragasztózása...-sorolta.
-Oké-oké!Tény és való,hogy nem vagyok hibátlan,de akkor is!-szakítottam félbe.-Különben is.Senki sem hibátlan!-tettem karba kezem.
-Ez bizony igaz.-helyeseltek a többiek.
 A napot legjobb barátaimmal töltöttem.A nap végén,Heather egy nyakláncot nyomott a kezembe,amin egy fél szív volt.A szív másik fele,barátnőm nyakában lógott.Még két fél szívet kaptam,de az egyik egy karkötő volt,a másik pedig egy kulcstartó.
-Nagyon szépen köszönöm!-öleltem át barátaimat.
-Semmiség!-mosolyogtak,de a lányokat már fojtogatta a  sírás.
Kint az udvaron észrevettem anyát.
-Hát,itt az idő.-mosolyogtam könnyeimmel küszködve.-Ég veletek.Majd még találkozunk!-öleltem át őket.
-Sosem felejtünk el,és biztos,hogy még találkozunk!-mosolyogtak rám.
A kocsi felé indultam.Egy utolsó pillantást vetettem a sulira,majd a barátaimra,és beszálltam a kocsiba.
-Ég veled Cat!Majd még találkozunk!-kiáltották barátaim.
-Veletek is!És fogunk is találkozni!-kiáltottam vissza.
Egy ideig integettünk egymásnak,majd eltűntek a szemem elől.A fél szívekre néztem,és visszagondoltam a szép időkre.Bulikra,balhékra,hülyeségekre...

Magamról

A nevem Catrin Marpool.De mindenki csak Catnek szólít.17 éves vagyok,és csomó baráttal,illetve balhéval vagyok tele.Apám még kiskoromban elhagyott minket,így hát anyámmal élek együtt.Sokszori veszekedéseink miatt eléggé kitudok akadni,és bizony ilyenkor elmegyek otthonról.Nemsokára költözünk,mert anyám reménykedik abban,hogyha másik suliba fogok járni,akkor megváltozom.Már 3x váltottam sulit,így már nem lepődöm meg az újabb költözésen.Jelenleg Washingtonban élek (2 éve),de pár nap múlva indulunk Londonba.Lassan kezdek búcsúzni barátaimtól,és Washingtontól.Itt egy kép rólam,ami egy pár nappal ezelőtti bulin készült.