Rémálmok rémálmok hátán
Londonban voltam.Ismét.De most nem egyedül.A város tele volt emberekkel,akik a munkába indultak,futkározó gyerekekkel,és az utánuk rohanó anyukákkal,akik nem szerették volna,hogy kislányuknak vagy kisfiúknak baja essen.Egy fiatal nő ment el mellettem,babakocsit tolva,amiben egy kislány aludt.A nő figyelmesen körülnézett,mielőtt lelépett volna az úttestre.Nem jött semmi.Lelépett.Váratlanul egy a száguldozó kocsi hajtott feléjük.Kiáltoztam,de nem hallottak.Odarohantam,próbáltam megállítani a nőt,de a kezem átsiklott a vállán,akár egy szellemnek.Amikor a nő meglátta a kocsit,már késő volt.Ő megúszta,de a kislány nem.A kocsi egyenesen a babakocsinak hajtott,amiben a kislány aludt.Hirtelen feltűnt egy mentő hangos szirénázással.Próbáltak segíteni a kisgyereken,de már nem tudtak.Az anyuka hangos zokogásba kezdett...
Könnyes szemmel ébredtem.Miért?-gondoltam magamban.-Miért van mindig rémálmom,amióta itt vagyunk?-aztán eszembe jutott,amit Harry mondott.Szeressem meg ezt a várost is.Könnyű azt mondani!Nem tudom,hogy ő mit csinálna,ha még csak fele annyi helyen kellett volna neki élnie,mint nekem.Bementem megmosni az arcom,majd mikor kicsit lenyugodtam,elindultam lefelé.Még csak a szobámból jöttem ki,de hallottam,hogy anya nevet.Aztán még Louist,és Harryt is.Lassan haladtam lefelé,hogy ne keltsek magamra túl nagy figyelmet,de nem igazán sikerült,mert (olyan lassan haladtam lefelé,hogy még a csiga is leelőzött volna) Lou észrevett.
-Cat!Cat!Cat!-rohant felém üvöltözve.
Gyors leugrottam a lépcsőről,majd oldalra álltam.Szegény orra is esett a lépcsőben.
-Ez nem volt szép tőled.-nyöszörögte.
-Bocsi.Nem akartam bunkó lenni,de a kórházba se akartam kikötni.-segítettem fel.
-Nem.Inkább hagytad volna,hogy én jussak oda!-vágta az orrom alá.Nem méltattam válaszra.
-Megértelek.-lépett be Harry.-Lou néha túlzásba tud esni.
-Néha?-csatlakozott hozzánk Zayn.
-Azt vettem észre.-néztem az említett személyre.-Amúgy,hogy kerültök ide?-vontam föl szemöldököm.
-Gondoltuk átjövünk meglátogatni.-jött egy újabb személy,Liam.
-És mi okból?-kérdezősködtem tovább.
-Nem örülsz annak,hogy itt vagyunk?-nézett rám bociszemekkel a fürtöske.
-De,de.Csak....Na jól van,hagyjuk.-adtam fel.
-Szerintem is.-lépett közénk teli szájjal Niall,kezében egy tál chipsel.
-A srácok itt maradnak vacsorára.-jelentette be anya,ahogy meglátott.
-Amber is átjöhet?-vetettem reménykedő pillantást.
-Majd talán holnap.-kaptam is mindjárt a választ.
-De akkor itt is alszik.-ajánlottam.
-És ha nemet mondok?-válaszolt anya határozottan.
-Vagy ma jön át vacsizni,vagy holnap,de akkor itt is alszik.Amúgy meg nem te mondtad,hogy szerezzek barátokat?-tettem az utolsó 'lapot' a halom tetejére.
-Akkor holnap itt alszik és vacsizik a barátnőd.-adta meg magát.
-Juhé!Köszi!-nyomtam egy puszit arcára.
Mentem segíteni anyának a vacsit csinálni,mikor a srácok megindultak velem együtt.
-Ti mit szeretnétek?-fordultam velük szembe.
-Segíteni!-vigyorgott képembe Niall.
-Ha annyira szeretnétek.-vontam meg vállam,majd beléptem a konyhába.
-Kell liszt,só,krumpli.....-mormolta anya kellékeket.Persze mi amilyen szemfülesek voltunk,mindent megtaláltunk,mielőtt elkezdett volna keresni valamit.
-Köszönöm.-mosolygott felénk.
1 óra alatt kész lett a vacsora.Már csak a hús sült,én meg előszedtem a kellő tányértömeget.
-Had segítsek.-vette el tőlem Harry mosolyogva a tányérokat.
-Köszi.-viszonoztam a mosolyt.Indultam a poharakért,csak úgy egyensúlyoztam velük egy tálcán!Lassan az evőeszközök és a szalvéták is asztalon landoltak a megszokott helyükön.Hamarosan megérkezett a krumplipüré,és a rántott hús is.Niall telepakolta egész tányérját.
-És ezt mind meg is eszed?-kerekedtek el szemeim.
-Hát persze!-rántotta elő villáját.
-Te még nem ismered Mr.Bélpoklost.-nevetett Harry.-Akár egy egész utcát kitudna enni a vagyonából.
-Ha te mondod.-vigyorogtam még mindig elcsodálkozva.
Fél óra alatt minden üresen hevert az asztalon.
-Niall úr.Jól tetszett lakni,vagy esetleg kér még egy kis desszertet?-kérdeztem vigyorogva.
-Most hogy így megkérdezed,jól esne egy kis desszert.-nézett föl rám.Csak úgy kerekedtek a szemeim csodálkozásomba,még a számat is nyitva felejtettem.
-Kapsz egy kis fagyit,de nincs más!-tértem magamhoz,majd a konyha felé vettem az irányt.Kis tál fagyit tettem elé,nem akartam,hogy rosszul legyen,különben a többiek cipelhették volna haza.
-Jaj gyerekek de fáj a hasam!-nyöszörgött,ahogy benyomta a csokis fagyit.-Miért adtál nekem fagyit?-nézett rám sértődötten.
-Te kértél.-válaszoltam,és látom,hogy a többiek is bólogatnak.
-Ti kinek az oldalán álltok?-nézett körbe a szöszi.
-Catén,mivel neki van igaza.Egy púpos tányérral ettél mindenből,plusz még egy kis tál fagyit is benyomtál.Mi ekkora adagtól már rosszul lennék.-adta bélpoklosunk tudtára Liam.
-Oké-oké.-adta föl.
-Akkor indulhatunk?-kelt fel Zayn.
-Igen.-álltak föl a többiek is.Ki kísértem a srácokat,majd búcsút intve ők elindultak haza,én meg be a házba.
Mentem segíteni anyának a vacsit csinálni,mikor a srácok megindultak velem együtt.
-Ti mit szeretnétek?-fordultam velük szembe.
-Segíteni!-vigyorgott képembe Niall.
-Ha annyira szeretnétek.-vontam meg vállam,majd beléptem a konyhába.
-Kell liszt,só,krumpli.....-mormolta anya kellékeket.Persze mi amilyen szemfülesek voltunk,mindent megtaláltunk,mielőtt elkezdett volna keresni valamit.
-Köszönöm.-mosolygott felénk.
1 óra alatt kész lett a vacsora.Már csak a hús sült,én meg előszedtem a kellő tányértömeget.
-Had segítsek.-vette el tőlem Harry mosolyogva a tányérokat.
-Köszi.-viszonoztam a mosolyt.Indultam a poharakért,csak úgy egyensúlyoztam velük egy tálcán!Lassan az evőeszközök és a szalvéták is asztalon landoltak a megszokott helyükön.Hamarosan megérkezett a krumplipüré,és a rántott hús is.Niall telepakolta egész tányérját.
-És ezt mind meg is eszed?-kerekedtek el szemeim.
-Hát persze!-rántotta elő villáját.
-Te még nem ismered Mr.Bélpoklost.-nevetett Harry.-Akár egy egész utcát kitudna enni a vagyonából.
-Ha te mondod.-vigyorogtam még mindig elcsodálkozva.
Fél óra alatt minden üresen hevert az asztalon.
-Niall úr.Jól tetszett lakni,vagy esetleg kér még egy kis desszertet?-kérdeztem vigyorogva.
-Most hogy így megkérdezed,jól esne egy kis desszert.-nézett föl rám.Csak úgy kerekedtek a szemeim csodálkozásomba,még a számat is nyitva felejtettem.
-Kapsz egy kis fagyit,de nincs más!-tértem magamhoz,majd a konyha felé vettem az irányt.Kis tál fagyit tettem elé,nem akartam,hogy rosszul legyen,különben a többiek cipelhették volna haza.
-Jaj gyerekek de fáj a hasam!-nyöszörgött,ahogy benyomta a csokis fagyit.-Miért adtál nekem fagyit?-nézett rám sértődötten.
-Te kértél.-válaszoltam,és látom,hogy a többiek is bólogatnak.
-Ti kinek az oldalán álltok?-nézett körbe a szöszi.
-Catén,mivel neki van igaza.Egy púpos tányérral ettél mindenből,plusz még egy kis tál fagyit is benyomtál.Mi ekkora adagtól már rosszul lennék.-adta bélpoklosunk tudtára Liam.
-Oké-oké.-adta föl.
-Akkor indulhatunk?-kelt fel Zayn.
-Igen.-álltak föl a többiek is.Ki kísértem a srácokat,majd búcsút intve ők elindultak haza,én meg be a házba.
