7.fejezet

Találkozás

-Elegem van mindenből!Miért kell titkolóznia előttem!-morgolódtam az utcán,ahol minden szempár rám szegeződött.Mondjuk nem igazán érdekelt,de egy kicsit halkabban mondtam tovább a magamét.

-Hova hova ilyen durcásan?-szólalt meg valaki mögöttem.Olyan hévvel fordultam hátra,hogy majdnem pofon vágtam egyik 'jó barátomat'.

-Szia!Harry.-szólítottam nevén egy kis gondolkodás után.-Nem tudom.Csak minél messzebb anyámtól!

-Miért?Mi történt?-fogta meg vállamat.

-Semmi csak...-hagytam félbe mondatomat.Nem tudom,hogy elmondjam-e neki,ami történt köztem,és anyám közt.Egyáltalán bízhatok benne?

-Bízhatsz bennem!-válaszolt,mintha csak a gondolataimban olvasott.

-Ha meghívsz egy kávéra,akkor elmesélek mindent.-vigyorogtam.

-Oké!Sztoryra éhes vagyok!-villantott egy nagy mosolyt.

-Hallgatlak.-ült le velem szembe.

-Mikor ma hazamentem,anya eldobott egy albumot.Amikor később megkerestem,alig,hogy kinyitottam,elvette tőlem.Azt mondta,hogy még nem állok készen a tartalmára,és csak akkor mutatja meg,ha már elég érett leszek hozzá.De érzem,hogy titkol előlem valamit.De mit?-meséltem el mindent,és tettem fel a nagy kérdést.

-És miért mondta azt,hogy nem vagy elég érett?Hány éves is vagy?-emelte rám tekintetét.

-17.De akkor sem tudom,hogy miért mondta,hogy nem vagyok érett.Talán azért,mert elég sok balhéban benne voltam?-gondolkodtam el.Tény és való,hogy nem vagyok egy angyal,de bízhatna bennem.Semmi olyasmit nem tettem,hogy a rendőrségre kellett volna értem jönnie.

-Még is,miféle balhékra gondolsz?-kortyolt bele Harry a kávéjába.

-Nagyon sok volt már.Hidd el nekem.A legviccesebb az ebédlői kajacsata volt,és a tanári WC beragasztózása.Mr.Wellt majdnem 1 hétig WC ülőkével a hátsóján jött be tanítani.-röhögtem szét magam,ahogy visszagondoltam a régi szép időkre.

-Tényleg?Milyen ragasztó volt?-kerekedtek el szemei.

-Pillanat ragasztó.-hahotáztam tovább.

-Az nem semmi!-vigyorgott.

-Hé!Nem alhatnék esetleg ma este nálad vagy nálatok?Persze,csak ha nem nagy kérés.-vörösödtem el.Nem akartam anyámmal lenni.

-Hát persze!Áthozod néhány cuccodat?Elkísérlek.-ajánlotta.

-Rendben!-olyan aranyos volt!Nem tudtam nemet mondani.Fizettünk,majd indultunk hozzánk.Kikérdezett az egész magánéletemből.

-A hozzátok felé tartó úton viszont én kérdezlek ki!-vigyorogtam.

-Ez a házatok?-nézett a mi kis hajlékunkra.

-Igen.De te most maradj itt.Anyám tutira meg fog téged ismerni,ha meglát.-állítottam meg 2 házzal előrébb.

-Van hátsó ajtótok?-nézett rám.

-Van.De miért?-vontam fel szemöldököm.

-Mert akkor én elvonom a figyelmét,te pedig be tudsz menni hátul.-avatott be tervébe.

-Ez egy csodás ötlet!Miért nem nekem jutott eszembe!-fordultam el.

-Akkor menjünk!-adta ki a parancsot.

Én megkerültem házat,miközben Harry elöl ment a kapuhoz.Hallottam,hogy csenget,anya pedig kijön,és szóba elegyednek.Kihasználtam a lehetőséget,és felslisszoltam a szobámba.Fogtam egy kisebb méretű sport táskát,belepakoltam pár göncömet,és azt,ami még szükséges volt.Amint mindenem megvolt,amerre bejöttem,arra fele távoztam.Kb.10 percet vártam Harryre a sarkon.

-Még is mi tartott ennyi ideig?-förmedtem rá.

-Bocsi,csak anyud elég beszédes kedvében lehetett.-mentegetőzött.

-Hidd el nekem.Ő mindig ilyen.Na menjünk!-indultam el.

-Khm Cat!A másik irány.-vigyorgott.

-Óóóóó!Akkor mutasd az utat!-vágtam hátba.

Ahogy megígértem,a hozzájuk vezető úton én kérdeztem végig magánéletéről.

-Akkor ezért voltál ilyen ismerős!Csak nem tudtalak hova tenni.-vallottam be.

-Ó valóban!-veregetett hátba.

-Igen!-villantottam egy szép fogsort.

-Megérkeztünk!-nyitotta ki az ajtót.

-Harry!!!!!!!!-rohant felénk egy csíkos pólós srác.

Harryvel a fal két oldalához simultunk,míg a felénk rontó srác kiesett az ajtón.

-Ez nem volt szép tőled Harry!-sértődött be.

-Majd megtanulod,hogy ne rohanj így felém Loui!-vigyorgott.

-Ő meg ki?Az új barátnőd?-lépett közénk egy szőke srác.