Otthon
Lekászálódtam a lépcsőn,szemem előtt kitűzött célommal.Meg fogom valósítani!-gondoltam magamban.
-Kérsz reggelit?-nyomott orrom alá Loui egy tál müzlit.
-Igen,köszi.-nyúltam a tányérért,majd egy hatalmas falatott tettem számba.
-Nem azért,de mikor szeretnél hazamenni?-lépett be Zayn.
-Nem tudom.-néztem az előttem lévő tányérra.-Lehet,hogy ma.
A reggeli további része csöndben telt.Még Louis sem beszélt,pedig neki mindig járt a szája.Ahogy végeztünk,gyors elmosogattam,majd felmentem a cuccomért.
-Máris mész?-nézett rám Harry.
-Igen.Nem akarom,hogy anyám megint felhívja a rendőröket,hogy bejelentse eltűnésemet.-feleltem az ajtó felé menet.-Majd valamikor gyertek át.Te úgy is tudod az utat.-mosolyogtam rá.
-Elkísérjelek?-vette fel a legújabb kérdését.
-Most ne.De azért köszi.-mosolyogtam,majd kiléptem az ajtón.
Lassan ballagtam hazafelé.Mit mondjak,hol voltam?Miért mentem el?Egyre csak gyűltek bennem a válaszra váró kérdések.Végül úgy döntöttem,hogy az igazat mondom el.De tudom,hogy az albumot még így sem fogom megkapni.Főleg így,hogy ismét szó nélkül mentem el.
1 óra alatt értem haza,ami máskor talán 10-15 perc szokott lenni.Mit mondhatnék,elég lassú tudok lenni...
Odaálltam az ajtó elé.Kicsit bizonytalanul,de megnyomtam a csengőt.
-Megyek!-hallottam anya hangját,ahogy indult az ajtó felé.Fordult a kulcs,majd hamarosan kinyílt az ajtó.-Cat?-szólított meg,mintha 1 vagy több éve,nem látott volna.
-Igen?.-kérdeztem,de egyben válaszoltam is.Hirtelen magához ölelt.-Anya,kérlek engedj el,mert már nem kapok levegőt.-nyöszörögtem fuldoklásom közepette.
-Oh,bocsi!-engedett el hirtelen.-De még is hol voltál?
-Ha beengedsz,akkor mindent elmondok.-vetettem reménykedő pillantást a nappali felé.
-Hát persze.-állt arrébb az ajtóból.
-Köszi.-dobtam le a kanapéra a tatyómat,majd magamat mellé.Közben anya hozott be egy pohár narancslevet.Mindjárt a közepébe is csaptam.-Harryéknél voltam.És mielőtt kérdeznéd,azért voltam ott,mert dühös voltam rád,amiért nem nézhettem meg azt azt albumot.És tudom,hogy ezek után sem fogod odaadni.-hajtottam le fejemet.
-Szóval annál a srácnál voltál,akivel tegnap itt beszélgettem a ház előtt?-vonta fel szemöldökét.
Bólintottam.
-Amúgy jól gondoltad.Ezek után sem fogom neked odaadni az albumot.-szünetet tartott.-De igazán aggódtam érted.Csak te maradtál nekem.-ölelt ismét magához.
-Most felmegyek a szobámba.-toltam el magamtól.-Persze,ha nem baj.
-Nem.Menj csak.-mosolygott,majd látván az arcát felmentem a szobámba,majd lefeküdtem aludni.
A reggeli további része csöndben telt.Még Louis sem beszélt,pedig neki mindig járt a szája.Ahogy végeztünk,gyors elmosogattam,majd felmentem a cuccomért.
-Máris mész?-nézett rám Harry.
-Igen.Nem akarom,hogy anyám megint felhívja a rendőröket,hogy bejelentse eltűnésemet.-feleltem az ajtó felé menet.-Majd valamikor gyertek át.Te úgy is tudod az utat.-mosolyogtam rá.
-Elkísérjelek?-vette fel a legújabb kérdését.
-Most ne.De azért köszi.-mosolyogtam,majd kiléptem az ajtón.
Lassan ballagtam hazafelé.Mit mondjak,hol voltam?Miért mentem el?Egyre csak gyűltek bennem a válaszra váró kérdések.Végül úgy döntöttem,hogy az igazat mondom el.De tudom,hogy az albumot még így sem fogom megkapni.Főleg így,hogy ismét szó nélkül mentem el.
1 óra alatt értem haza,ami máskor talán 10-15 perc szokott lenni.Mit mondhatnék,elég lassú tudok lenni...
Odaálltam az ajtó elé.Kicsit bizonytalanul,de megnyomtam a csengőt.
-Megyek!-hallottam anya hangját,ahogy indult az ajtó felé.Fordult a kulcs,majd hamarosan kinyílt az ajtó.-Cat?-szólított meg,mintha 1 vagy több éve,nem látott volna.
-Igen?.-kérdeztem,de egyben válaszoltam is.Hirtelen magához ölelt.-Anya,kérlek engedj el,mert már nem kapok levegőt.-nyöszörögtem fuldoklásom közepette.
-Oh,bocsi!-engedett el hirtelen.-De még is hol voltál?
-Ha beengedsz,akkor mindent elmondok.-vetettem reménykedő pillantást a nappali felé.
-Hát persze.-állt arrébb az ajtóból.
-Köszi.-dobtam le a kanapéra a tatyómat,majd magamat mellé.Közben anya hozott be egy pohár narancslevet.Mindjárt a közepébe is csaptam.-Harryéknél voltam.És mielőtt kérdeznéd,azért voltam ott,mert dühös voltam rád,amiért nem nézhettem meg azt azt albumot.És tudom,hogy ezek után sem fogod odaadni.-hajtottam le fejemet.
-Szóval annál a srácnál voltál,akivel tegnap itt beszélgettem a ház előtt?-vonta fel szemöldökét.
Bólintottam.
-Amúgy jól gondoltad.Ezek után sem fogom neked odaadni az albumot.-szünetet tartott.-De igazán aggódtam érted.Csak te maradtál nekem.-ölelt ismét magához.
-Most felmegyek a szobámba.-toltam el magamtól.-Persze,ha nem baj.
-Nem.Menj csak.-mosolygott,majd látván az arcát felmentem a szobámba,majd lefeküdtem aludni.
