10.fejezet

Rémálom

Mikor vége lett a filmnek,kikapcsoltam mindent,a tálakat betettem a mosogatóba,a szemetet kidobtam.Visszamentem a nappaliba.A srácok még aludtak,így hát felmentem jelenlegi szobámba.Ledobtam magam az ágyra.Vagy egy órán keresztül forgolódtam,de nem tudtam elaludni.Sporttáskámból kikerestem a laptopom,majd felmentem Facere.Heather pont fent volt,így hát nem késlekedtem,ráírtam.

Cat:Szia!Hogy vagy?Mi újság Washingtonban?

Heather:Szia!Semmi különös.A szokásos.És Londonban?Anyud hogy van?

Cat:Jelen pillanatban anyám egy cseppet sem érdekel.

Heather:Miért? o.O

Cat:Mert nem akar egy hülye fotóalbumot megmutatni! :@ Azt mondta,hogy még nem vagyok elég érett ahhoz,hogy lássam.Tutira titkol valamit.És én ki fogom deríteni!

Heather:Ho hó!Lassan Sherlock!Hagyjuk most ezt a témát.Akkor tutira megint elmentél otthonról.Igaz?

Cat:Aha.

Heather:És akkor most hol vagy?

Cat:5 srácnál.

Heather:MI?????

Cat:Pontosabban a One Directionél. :D

Heather:Ismétlem.MI?????

Cat:Jól olvastad. :3

Heather:Oh.Bocsi de mennem kell.Na szia!Jó éjt! <3

Cat:Neked is mindent! <3

Ez a rövidke párbeszéd barátnőmmel nagyon jól esett!

-Remélem,így eltudok aludni.-gondolkodtam kicsit hangosan.

Lehajtottam fejem a párnára,majd pár perc múlva mély álomba merültem.

Ahogy megláttam anyát,dühös lettem.Elragadott a barátaimtól,és az otthonomtól.Londonban találtam magam.Hűvös,és teliholdas este volt.Az utcán,amin mentem nem volt senki.Egy teremtett lélek sem.Amint megyek egyenesen,kicsit arrébb vannak régi,jó barátaim.Ahogy észreveszem őket,szaladok,sőt rohanok feléjük,de ők mind messzebb kerülnek tőlem.Hirtelen eltűntek,én pedig egy szikla széléhez értem.Próbáltam megállni,de lábaim nem engedelmeskedtek nekem.Egy utolsót pillantottam a holdra,majd lezuhantam.Elnyelt a sötét,jéghideg tenger...

Reggel izzadtan ébredtem fel.

-Csak álom volt.-nyugtattam magam.-Csak álom.

Kikecmeregtem ágyamból,majd amilyen gyorsan csak tudtam,elmentem zuhanyozni.Ahogy végeztem,betekertem magam törülközőmbe,és visszasiettem szobámba.Táskámból kiszedtem egy pár göncöt,majd magamra aggattam őket.

-Milyen volt az éjszakád?-lépett elém Harry,ahogy én kiértem a szobámból.
-Rémes.-feleltem.
-Ilyen rossz lenne nálunk?-nézett rám bociszemekkel.
-Nem.Nem nálatok a rossz,hanem a folyamatos rémálmaim.-emeltem fel a fejem.
-Tényleg?És mióta vannak ezek a rémálmok?-érdeklődött.
-Ha jól emlékszem...azóta,hogy eljöttünk Washingtonból.-gondoltam vissza.
-És miről szólnak?-kérdezett tovább.
-Hát mindig benne vannak a barátaim,az anyám,és Washington illetve London.-emlékeztem vissza rémálmaimra. 
-Szerintem ezeket a rémálmokat az okozza,hogy nagyon kötődsz ahhoz a városhoz.Ha Londont is úgy szeretnéd,mint Washingtont,akkor lehet,hogy elfognak múlni ezek a  rémálmok.-okoskodott.
-Lehet,hogy igazad van!-mosolyogtam.-Minden esetre,megpróbálom ezt a várost is ugyan úgy megszeretni!-tűztem ki legújabb célomat.