1.fejezet

A búcsúzás

Reggel az órám csörgésére keltem.

-Ez lesz az utolsó napom Washingtonban.-sóhajtottam.Valahogy kikecmeregtem az ágyamból,és indultam a mosdóba.Belenéztem a tükörbe,és egy szomorú lány nézett vissza rám.Bizony.Nem örülök annak,hogy elmegyek innen,hisz Washingtonban igaz barátokra tettem szert,akiket most itt kell hagynom.Csak 2 éve lakom itt,és már megint megyek.Az ezelőtti lakhelyem Párizs volt,ott viszont a suliból kirúgtak.Azt hanyagoljuk,hogy miért...Ha viszont Londonban is találok igaz barátokat (ami szerintem lehetetlen),akkor happy leszek!Nagy nehezen elkezdtem sminkelni.Ami máskor 2 perc alatt kész van,az most 20 percbe ment át.Belépve szobámba a szekrény elé,találomra válogattam ruháim.

 -Indulhatunk?-lépett elém anya.
-Felőlem.-vontam meg vállam.
-Akkor szállj be a kocsiba.Mindjárt viszem a reggelid.-indult a konyhába.
Beszálltam az anyósülésre,és vártam.Kb.5 perccel később kijött anya,a kezembe nyomta a reggelim,és már indultunk.Az út csöndben telt.
-15.00-re érted jövök!-törte meg a csendet.
-Rendben.-néztem kifelé a szélvédőn.
Az iskola előtt kiszálltam a kocsiból,hátat fordítottam anyának,és a bejárat felé vettem az irányt.Köszönés,de még csak visszafordulás nélkül is otthagytam.Befelé menet 2 legjobb barátnőm odajött hozzám,Heather és Meggie.
-Szia!Hogy vagy?-karolt át Heather.
-Még is,hogy lennék?-kiáltottam már majdnem.-Holnap este már a repülőn leszek,ami Londonba tart!-akadtam ki.
-Nyugi!Mi sem örülünk,hogy elmész.-nyugtatgatott Meggie.
-Tudom,de akkor is!Ez igazságtalanság!Pár balhé miatt,már költözünk!-kiáltottam.
-Pár balhé?-lépett mellénk Peter,régi jó barátom (már ha,a 2 évi ismertséget lehet réginek nevezni).
-Igen.Amúgy szia!-mosolyogtam.
-Neked is.Viszont az a pár balhé többsége itt történt a suliban.Kajacsata;egy vödör hal az igazgató ajtajára,és mikor kinyitja az egész ráesik;illegális buli;gyíkok megvesztegetése;tanári WC összeragasztózása...-sorolta.
-Oké-oké!Tény és való,hogy nem vagyok hibátlan,de akkor is!-szakítottam félbe.-Különben is.Senki sem hibátlan!-tettem karba kezem.
-Ez bizony igaz.-helyeseltek a többiek.
 A napot legjobb barátaimmal töltöttem.A nap végén,Heather egy nyakláncot nyomott a kezembe,amin egy fél szív volt.A szív másik fele,barátnőm nyakában lógott.Még két fél szívet kaptam,de az egyik egy karkötő volt,a másik pedig egy kulcstartó.
-Nagyon szépen köszönöm!-öleltem át barátaimat.
-Semmiség!-mosolyogtak,de a lányokat már fojtogatta a  sírás.
Kint az udvaron észrevettem anyát.
-Hát,itt az idő.-mosolyogtam könnyeimmel küszködve.-Ég veletek.Majd még találkozunk!-öleltem át őket.
-Sosem felejtünk el,és biztos,hogy még találkozunk!-mosolyogtak rám.
A kocsi felé indultam.Egy utolsó pillantást vetettem a sulira,majd a barátaimra,és beszálltam a kocsiba.
-Ég veled Cat!Majd még találkozunk!-kiáltották barátaim.
-Veletek is!És fogunk is találkozni!-kiáltottam vissza.
Egy ideig integettünk egymásnak,majd eltűntek a szemem elől.A fél szívekre néztem,és visszagondoltam a szép időkre.Bulikra,balhékra,hülyeségekre...