Titkolózás
Hamar megebédeltem,majd indultam a szobámba.A fejem folyton azon a srácon járt,aki segített a szállodában cipekedni.
-Harry!-kiáltottam.
-Mi van kicsim?-szólt vissza anya.
-Semmi semmi.Csak eszembe jutott annak a srácnak a neve,aki segített cipekedni.-indultam el.
-Az a helyes srác!-emlékezett vissza anya.
-Ezt meg se hallottam!-vigyorogtam,majd eltűntem az emeleten.
Gondolataim hamar másra terelődtek.Amberre.Neki is elment az egyik szülője,mint nekem.Ő is fél éves volt,akkor,mint én,és neki is London a szülővárosa.Eszembe jutott,hogy mikor hazaértem,anya egy albumot dobott félre.Felkeltem ágyamról,majd kiosontam a szobámból.Anya éppen úszhat,mivel nincs se a szobájában,se a konyhában,és a nappaliban sincs.A játékteremben meg még egyszer se láttam.Halkan lementem a nappaliba,és elkezdtem kutatni a keresett tárgy után.Már majdnem véglegesen feladtam a keresést,amikor egy kis kék sarkot vettem észre a kanapé alatt.Óvatosan kiemeltem a kanapé alól,és ránéztem az albumra.Két kisgyerek volt rajta.Egyikőjük szőke volt,a másik pedig barna.Leültem egy székre,és kinyitottam.Két név volt az első lapjára írva.Az egyik az enyém volt.A másik nevet már nem tudtam elolvasni,mert valaki elragadta előlem az albumot.
-Anya!Ezt még is miért tetted?-fordultam meg.
-Mert nem kell tudnod róla!-ölelte át a könyvet.
-És még is miért nem?Ki az a két gyerek a képen,és miért van benne a nevem a könyvben?-fogalmam sem volt róla,hogy miért,de már kiabáltam.
-Cat!Higgadj le!A szőke kisgyerek te vagy.A barna pedig a legjobb barátnőd.-felelt nyugodtan anya.
-Akkor miért vetted el?Miért nem akarod,hogy megnézzem?-értetlenkedtem.
-Mert még nem állsz készen rá.Majd megmutatom,ha úgy érzem,érett vagy hozzá.Addig ez a könyv számodra tabu.Világos?-emelte rám tekintetét.
-Igen.De akkor sem értem!-álltam fel a székről.
-Nem is baj.-nézett rám,és felment az emeletre.
/Marie-anya szemszöge/
Épp időben tudtam elvenni tőle a könyvet!Nem szabad megtudnia,hogy ki a testvére.Legalábbis,egyenlőre...
Gondolataim hamar másra terelődtek.Amberre.Neki is elment az egyik szülője,mint nekem.Ő is fél éves volt,akkor,mint én,és neki is London a szülővárosa.Eszembe jutott,hogy mikor hazaértem,anya egy albumot dobott félre.Felkeltem ágyamról,majd kiosontam a szobámból.Anya éppen úszhat,mivel nincs se a szobájában,se a konyhában,és a nappaliban sincs.A játékteremben meg még egyszer se láttam.Halkan lementem a nappaliba,és elkezdtem kutatni a keresett tárgy után.Már majdnem véglegesen feladtam a keresést,amikor egy kis kék sarkot vettem észre a kanapé alatt.Óvatosan kiemeltem a kanapé alól,és ránéztem az albumra.Két kisgyerek volt rajta.Egyikőjük szőke volt,a másik pedig barna.Leültem egy székre,és kinyitottam.Két név volt az első lapjára írva.Az egyik az enyém volt.A másik nevet már nem tudtam elolvasni,mert valaki elragadta előlem az albumot.
-Anya!Ezt még is miért tetted?-fordultam meg.
-Mert nem kell tudnod róla!-ölelte át a könyvet.
-És még is miért nem?Ki az a két gyerek a képen,és miért van benne a nevem a könyvben?-fogalmam sem volt róla,hogy miért,de már kiabáltam.
-Cat!Higgadj le!A szőke kisgyerek te vagy.A barna pedig a legjobb barátnőd.-felelt nyugodtan anya.
-Akkor miért vetted el?Miért nem akarod,hogy megnézzem?-értetlenkedtem.
-Mert még nem állsz készen rá.Majd megmutatom,ha úgy érzem,érett vagy hozzá.Addig ez a könyv számodra tabu.Világos?-emelte rám tekintetét.
-Igen.De akkor sem értem!-álltam fel a székről.
-Nem is baj.-nézett rám,és felment az emeletre.
/Marie-anya szemszöge/
Épp időben tudtam elvenni tőle a könyvet!Nem szabad megtudnia,hogy ki a testvére.Legalábbis,egyenlőre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése